Pár éve indult, az évről évre újuló Szentegyházi Jótékonysági Motorostalálkozó és Rockfesztivál. Mivel ez a helyszín van az erdélyi fesztiválok közül a legközelebb Lövétéhez, egyértelmű, hogy megjelenünk minden nyáron a spanokkal

A legemlékezetesebb napom az volt, amikor először jött a ROAD zenekar a fesztiválra. A második kedvenc bandám. Egész koncerten az az érzés volt bennem, hogy én őket meg akarom ismerni, de nem úgy, hogy interjúkat olvasok róluk meg egyebek, hanem rendesen elbeszélgetek velük stb. Az egyik barátnőm, szerintem a legnagyobb fan volt az egész fesztiválon, én meg felbíztattam, hogy gyerünk fogjunk meg egy üveg pálinkát, és menjünk be a backstage-be.

Végül bementünk. Nem tudom hogyan, nem tudom hol, de senki se kérdezte meg a staffosok közül, hogy nekünk miért nincs a nyakunkba akasztva a szervezős kártya, vagy hogy vendég, egyszerűen csak ott voltunk és örültünk. Nagyon is.

Lazán besétáltunk a bandatagokhoz, valami ilyesmi szöveggel, hogy igazából mi beszöktünk hozzátok, hogy ezt a pálinkát megigyuk veletek. Csak annyit mondtak rá, hogy tök ügyesek vagytok, hogy bejutottatok, most már akkor maradjatok. Fogalmam nincs meddig lehettünk ott, de ilyen jól régen éreztük magunkat. Furcsa volt, hogy akiket eddig csak interneten keresztül láttunk klippekbe, vagy esetleg a rádióban hallottuk őket, ott vannak előttünk és mintha évek óta ismernénk egymást úgy beszélgetünk.

Ez a nap után gondolkodtam el azon, hogy mi van akkor, ha ez más szituációban is így működhet? Amikor régóta szeretnél valamit, és egyszer lehetőséged adódik, hogy elérd azt, és nincsenek gátlásaid, félelmeid vagy olyan gondolataid, hogy visszautasítanak csak mész, törtetsz és végül, megkapod amit akartál.