Ha előre tudtam volna, hogy ilyen élményekben lesz részem, nem hezitálok ennyit, hogy menni vagy nem menni?

Már az indulás necces volt, mert a Keletiből telekocsiztunk. 17:00-ra volt hirdetve az indulás, már 16:45körül ott voltunk a kocsiban a sofőr jelezte, hogy 1 utas még lesz, ahogy ezt a mondatot kimondta ott is volt, akit vártunk. Ami ezután jött 10 perc malmozás, konkrétan ültünk a kocsiban és néztük egymást full kocsival, hogy jöjjön a 17:00 és elinduljunk. Szerintem valami buszsofőr vagy nem is tudom mi lehetett a pilóta, de nézte az óráját 17:00, sebességben a kocsi és mehetünk is. Az nem számított, hogy olyan dugó volt a városban, körülbelül 45 perccel később értünk Pécsre. Mondjuk mit is vártam a zöldhullámokban befékezett, attól tartva, hogy nehogy épp sárga legyen és a féktávolságot túllépje, majd véletlenül a sárgán fogunk átkelni. Hihetetlen út volt.

Pécsről buszoztunk Harkányba, mert 3 hónapja ott élnek anyósék és hát meg kellett nézni na, hogy hova költöztek. Terülj-terülj asztalkám gyönyörű családi ház, mintha egy fullos panzióba érkeztünk volna, elképesztő volt. Aztán a zamatos villányi borokról ne is beszéljünk, amiket papszi a piacról szerzett be, szegény másnap mehetett feltankolni. 

Szombat reggel buszozás Pécsre, amatőr darts bajnokságra. Aki végignézte a PDC világbajnokságot, meg úgy egyáltalán, ha szereted a PDC versenyeket nézni, akkor egy ilyen tornatermi látvány a zöld iskolapadokkal berendezve kicsit elrontja az összképet, egyébként nem számítottam nagy bulira csak pár sörpadra mondjuk meg zenére. Nem volt túl hangulatos, aztán észrevettük, hogy Balázs otthon hagyta a darts nyilait így az enyémmel kellett játsszon, amivel nyilván nem tudott dobni. Annyira nem csodálkoztam ezen, csak mivel ez volt a fő indok, hogy leutazzunk kurvára elment az egésztől a kedvem és még rábeszéltek, hogy a párosba nevezzünk be. Az úgy néz ki, hogy 2-2 ellen, egymás után dobunk.  Szóval adogattuk egymásnak a nyilamat és mindenkinek magyarázkodtunk, hogy amúgy annyira nem lennénk balfaszok, csak a jó nyilak otthon maradtak. Nem hitték el szerintem, hogy tudunk játszani főleg, amikor benyögtem, hogy én amúgy nem tudok fejben összeadni 3 triplázott számot, úgyhogy valaki mondja a dobás összegét. Na még szép, hogy elsők között kiestünk, az egyéniben Balázs szóhoz se jutott, simán kifújták az orrát és mehettünk tovább kirándulni. 

Egyébként nem bántam, mert a következő állomás Magyarország legmagasabb épülete volt. A naplementét ott akartam nézni nem volt már időnk buszozni, inkább taxit hívtunk. Felveszi a taxis mondja Balázs, hogy itt állunk az xy utca 26-os házszám előtt, ide szeretnék egy autót. Erre megkérdezi a diszpécser, hogy honnan küldjem az autót? Nyugatról vagy keletről, milyen oldalon állnak? Mondtuk, hogy fogalmunk nincsen hol állunk, életünkben most vagyunk itt először, ez a pontos cím mindegy honnan, csak jöjjön egy kocsi. Kiakadt erre, hogy de ő így nem tud nekünk kocsit küldeni, Balázs ráordított, hogy ha ilyen impotens akkor ne is küldjön. A google nem hagyta értékelni a taxi társaságot indokolatlanul, úgyhogy itt szeretném hivatalosan is lehúzni a céget, ez az Euro 900 Taxi társaság  Egyébként kívülről szemlélve tiszta kabaré volt, szakadtam a röhögéstől. Hívtunk majd egy másikat, aki kivitt a TV-toronyhoz ők a jófej társaság a nevük: Volán Taxi a őket ajánlom!

Kiértünk a hegyre, vettünk belépőt 1100Ft körüli összegért, majd lifttel felvittek a tetőre. Iszonyatosan fújt a szél, a látvány pedig olyan volt, mintha a Svájci Alpokban lennék, de igazából nem lehet semmihez sem hasonlítani. Gyönyörű volt, ahogy a Mecsek mögé bújik a nap és a felhők rózsaszínben popmáznak.

Végül, hogy igazán szép legyen az este, beültünk a torony tetején lévő étterembe vacsorázni. Az helység végig üvegezett így vacsora közben a kilátás ugyan olyan volt, mint kint a szélben csak a hőmérséklet ugye kellemesebb volt. Az ételek pedig fantasztikusak. Én először egy gyerek adagot kértem, mert nem voltam annyira éhes, de ahogy ettem a kis csirkémet egyre éhesebb lettem.

Az árak teljesen rendben voltak, szerintem, mert ilyen Andrássy utas fancy színvonalra számítottam, mivel látványban és feelingben simán lekörözte például a Millenium di Pippo-t, amit egyébként imádok. Majd, ahogy iszogattam a kis fehér boromat, néztem a nap utolsó sugarait rájöttem, hogy én még maradni akarok, amíg teljesen sötét lesz és ezek a színek az égboltról eltűnnek. Kértem is egy normális mennyiségű tésztát,  hogy legyen mit majszolgatni miközben nézem a csodálatos tájat.

Visszafelé már nem siettünk, így lebuszoztunk a belvárosba. Megtudtam, hogy van Pécsen kaszinó és be volt már sózva a seggem, hogy roulettezzek. Mire odaértünk rájöttem, hogy 0 Ft készpénzem van, és állítólag ott csak azzal lehet szóval vagy leveszek valahol a kártyámról, vagy aranyárban ők levesznek nekem. Tovább gondoltam a sztorit és inkább most nem bíztam a szerencsére magamat, így a billiárd szalonban kötöttünk ki. Találkoztunk egy ismerőssel, aki visszavitt kocsival Harkányba, és a szombati napnak ezennel vége. Na de vasárnap zsibvásár van délelőtt Pécsen, igen, de Mohácson pedig Busójárás. Innentől kezdve nem volt kérdés, hogy mit csinálunk az utolsó napon. 

Felébredtem reggel, arra az üzenetre, amit a Szerencsejáték zrt.-től kaptam. Erre az üzenetre várok 3 hónapja. Gratulálunk Ön nyert! Én meg nem hittem a szememnek, végre nyertem a lottón! Gyorsan felkerekedtünk és még szép, hogy Busójárásra mentünk.

Pécsen a mohácsi busznál kígyózott a sor, jócskán többen, mint ahány férőhelyes a busz. Beálltunk a legvégére, de mögöttünk is gyűltek az emberek. Erre bemondták, hogy még 1 buszt indítanak, ami pont mellettünk nyitotta ki az ajtaját szóval így lettünk az utolsókból első felszállók. Az utcákon hemzsegtek az emberek mindenféle nemzetiségűek, és még sok ismerősöm Bajáról, de ami a lényeg, az a különféle maskarába öltözött helyi forma. Ennek a busójárásnak az a lényege, hogy elűzzék a telet, köszöntsék a tavaszt, termékenységet varázsoljanak. Ha már termékenység ezt nem csak a termőföldekre, hanem bizony az asszonyokra is értik. Ezek a busók márpedig tesznek ezért elég aktívan. Ami azt illeti az első beszélgetésem az egyik helyivel így hangzott: Ma minden téren ki fognak itt elégíteni. Ezek után, hülye lettem volna nem ott maradni. Egyébként nagyon sok férjes asszonyt, fiatal barátnőt a párja mellől elkaptak a semmiből az utcán, szendvicsbe rakták és adjad neki, de ők általában sikítottak meg ellenkeztek és hasonlók. Nekem azt mondta a barátom, ha elkapnak majd videóz. Mondtam, hogy jó én nem fogok elfutni úgyse, mert ez vicces és jó buli és ki tudja mikor jövünk még.

Meg is lett az eredménye, vagyis senki nem jött oda hozzám, aztán meg kellett kérni 2 busót egy kép erejéig, hogy csináljanak már úgy mintha szexelnének, mert ezért jöttem el Pestről Mohácsra. Ez mondjuk nem volt igaz , de legalább hatásos. Imádtam a megbotránkozott emberek tekintetét. Mohácson egy láncba vert medve karmai közé kerülhettem, busókkal szexeltem a főtéren és az égő máglya körül szerb táncot jártam. Minden vágyam ha nem is lett kielégítve, az biztos, hogy felejthetetlen élmény volt, és jövőre talán még én is beöltözök busónak!