Lassan két éve írok hébe-hóba erre a blogra. Ma éppen hébe, a hó pont elolvadt, de a szülővárosomat eddig kihagytam. Valami különlegeset akartam írni, szép képekkel idilli hangulattal. Egyébként Baja nem csak pompa és szépség a folyóparti romantikával, hanem egyaránt egy lecsúszott fertő is, a fiataloknak legalábbis. Lássunk csak pár emléket.

Nekem a középiskolás éveim úgy teltek, mint egy átlag egyetemistának. Na jó annyi különbséggel, hogy bementem azért órákra, de utána csak megittam a kis sörikémet. Hétvégente szintén tütükézés és így ez ismétlődött, amíg nem mentem valamilyen okból Erdélybe és folytattam ott, más környezetben más emberekkel.

Az egyik meghatározó élményem 7 éve volt kb. október elején születésnapja volt az egyik ismerősömnek és megünnepeltük nálunk. Kitaláltuk, hogy sehova sem megyünk 3-an voltunk egyébként az összes zárral, ami létezett az ajtón bezártuk magunkat. Megittuk az italokat, amiket éppen vettünk+ találtunk otthon majd miért is ne mennénk be a városba discoba vagy valami aljas helyre? Elindultunk a Sugó parton, és a Petőfi szigetből hallottuk, hogy valami jó muzsika jön. Kitalálta a két madár, hogy ők átúsznak a szigetre, én pedig sétáljak körbe a hídon a ruhájukkal. Közölte a barátom, hogy nem tud úszni a szülinapos megnyugtatta, hogy ő igen és nem lesz gond. Én csak nevettem, hogy november végén wft ezek nem normálisak és elindultam a ruhákkal át a túloldalra. A fotók az eredeti helyszíneket ábrázolják.

Nem jutottam túl messzire, olyan 30 40m-ert mentem a ruhákkal, amikor meghallottam a fuldoklást így visszarohantam. A szülinapos addigra visszatért a partra és mondta, hogy meg fog fulladni a barátunk, nem tudta kihúzni, mert őt is nyomta le a víz alá. A hangja egyre hangosabb lett és láttam, hogyha azonnal nem megyünk érte már nem fogunk tudni segíteni rajta. Azon pörgött az agyam, hogy fogok a családja szemébe nézni, és közölni velük, hogy nem segítettem rajta és végighallgattam, ahogy megfullad. Így levetkőztem és bementem érte, nem éreztem magam körül a hideg vizet meg úgy egyáltalán semmit, csak a szívverésem hallottam és hogy a barátom az utolsó levegőit veszi. Odaértem hozzá és páros lábbal megrúgtam 2x a part felé. Szerencsémre 2m magas és annyira arrébb tudtam lökni a parthoz, hogy leérjen a lába és kinn maradjon a vízből a feje. Félórányi víz öklendezés után összeszedtük magunkat én szerintem vagy 3x hánytam is, majd elindultunk át a másik oldalra a hídon keresztül. Eközben vizesen,homokosan, mezitláb ugye, dideregtünk át a hajnali bulizó népségen, akik csak fütyültek utánunk, hogy na jó a víz? Ja, haláli volt. Aznap este átértékeltünk pár dolgot az életről és barátságról.

Ha már a partnál tartunk, eszembe jutott a következő este, amikor megleptek a gimis osztálytársak egy kis itallal otthon, így én jó házigazdaként megkínáltam őket az erdélyi szilvapálinkámból. Kellőképpen beitaloztunk ahhoz, hogy buliba menet elvigyünk magunkkal egy Lidl-s bevásárlókocsit, mert sajnos az áruház mellett laktunk. Felvételeket nem tudok most csatolni az estéről, ha valaki találna róla bármilyen dokumentációt kérem jelezze nekem. Ugyanis  bevásárlókocsival jelentünk meg a discohoz. Én megelégeltem, hogy az apuci verdások ott vágánykodnak a didzsi előtt, jampiskodnak a szülők pénzére, beleültem a kosárba, megkértem már nem is tudom, hogy kit, lökjön már meg, aztán lazán begurultam. Sajnos ezt nem csak az apuveddmeg arcok látták, hanem a járőröző biztosurak is. Ehh. Személyigazolványt szeretnék kérni. Én meg hát mondtam, hogy a diákigazolványt oda tudom max adni. Elmagyaráztam nekik, hogy én hoztam el a kocsit, és azért, mert a bakancslistámon szerepelt, hogy egy bevásárló kocsiban le akarok a hídról gurulni a Petőfi Szigetbe.

(Igen itt ültem a kocsiban és reménykedtem, hogy sikerül bevenni a kanyart)

Röhögtek rajtam és közölték, hogy az a baj, nem hagyhatom ott a kocsit, mert belegurítja valaki a vízbe az elég gáz, mert ez már eleve lopásnak minősül. Megigértem a biztosuraknak, hogy visszaviszem, közben az egyik spantól elkértem a biciklijéről a zárat és odakötöttem egy villanyoszlophoz a kocsit, és bementem mulatni a diszkóba. Mindeközben, akikkel elindultunk tőlünk szétszakadtak. Az egyik fele bent volt a buliban, sajnos a másik fele pedig a kórházban. Számomra felfoghatatlan módon detoxba kellett vinni az egyik hősünket, akinek ráadásul az anyukája orvos  tehát ismerték bent, az ápolók és az orvosok is. Mielőtt elindultak a kórházba még beszéltem pár szót velük, amire sajnos nem emlékszem, csak hogy pisiltem a fűben és kiesett valamennyi pénz a zsebemből, amit nem találtam meg. Miután másnap felépült a lábadozásból az elesett katonánk, elment a partra kávézni és megtalálta közben a pénzemet. Ezt ő mesélte el, így kicsit a lelkiismeretfurdalást enyhítette, hogy miattam került kórházba és szégyenült meg mocskosul, de legalább egy kávéra meg tudtam hívni! Szóval a bulinak vége lett, mentem a kocsihoz, és még szép, hogy elgurultunk a hídhoz, majd benne le a szigetbe! Nem kell megijedni, Petőfi Sándorommal még kezet sem tudtam fogni, mert nem gurult el a szoborig a szekér. Bringával is jobb élmény ott lejönni, na mindegy fogtam magam és elkezdtem tolni haza. Egy random tag kikiabált 1x egy kocsiból, hogy 200at adok érte, de ugyebár megígértem a biztosuraknak, hogy visszaviszem így nem adtam oda, elkoptattam inkább a kerekeit, betoltam a többi közé a helyére, kivettem belőle a 100ast, majd felmentem a lakásba és lefeküdtem aludni.. Szóval, ez az eredeti sztori, amivel Humbákfölde bérletet nyertem, ITT pedig a cikk, amiben ezt közölte velem Tibi atya. 

Ha időrendben szeretnék haladni, akkor a ballagásom következik, pontosabban a ballagásom előtti nap. Azt tudni kell a sztorihoz, hogy én 4 évet lehúztam gimiben, majd 2 évet szakközépben, hogy erdész lehessek, DE a gimis osztályom ettől függetlenül elhívott bolond ballagásra, ahol én nagy örömmel meg is jelentem. A gond annyi volt, hogy másnap nekem a rendes ballagásra kellett menni a szaksuliba. Délután a Minibe' már nekiálltunk alapozni, majd mondták a többiek, hogy hát ők csak átöltöznének, nem is értem miért nem maradtak így.

Én már nem mentem haza, gondoltam, ha nekifogtunk már nem szakítom félbe. Erdélyből úton voltak a rokonok hozzánk, de nálunk nem volt otthon senki. Jött a telefon este 10 körül, hogy hát megérkeztek, nem-e megyek haza. Mondtam, hogy még szerintem nem, de majd érkezem. Az a majd másnap délelőtt 10kor volt. Még egy házibuliba sajnos elkeveredtem, meg az unkatesómhoz egy gyógysörre reggel beugrottam, aztán hazavitettem magamat. Aznapos voltam, ami nekem tetszett egy kis ideig, de amikor kirittyentettem magam, mint Szaros Pista nevenapján és elindultam a suliba éreztem nem lesz ebből jó. Megnyitottuk végzősként az ünnepséget az egyik évfolyamtársammal kísértük az igazgatót, kérdezte tőlem, hogy minden rendben van-e. Én lesütöttem a fejem talán mosolyogni is próbáltam és mondtam, hogy igen. Abban a másfél órában, amíg tartott az a retek, azt hittem meg fogok halni, mintha egyszerre ment volna ki belőlem az előző 5 évben elfogyasztott ez meg az. Izzadtam, szomjas voltam hányingerem volt és koppant le a szemem 10 percenként. Akkor tértem kicsit magamhoz, amikor bemondták a nevemet, mert jó tanulmányi eredményért szorgalomért illetve magatartásért könyvet kaptam. Nehéz volt felállni és kimenni érte, de átvettem a jutalmam, majd megint megkérdezte az igazgató jól vagyok-e, amire határozottan azt feleltem, nem. A csúcspont ott volt, amikor bemondták, hogy köszönjük Mezőfi Ráhelnek, hogy fuvolajátékával megörvendeztette a tanárokat, és a közönséget. Valóban az engem is megörvendeztetett, valahogy így képzeltem el.

A végére akartam hagyni, az olyan minis élményemet, ami minden egyes alkalommal, ha arra járok megmosolyogtat. Otthon italoztunk a haverommal, aki Pandúr szigeteki lakos. De már kellőképp be voltam italozva kérdeztem, nem-e megyünk tovább a városba befejezni, amit elkezdtünk? Ááhh neki haza kell menni, kivan, mint a dög. Mondom én azért benézek a városba a bélás spanok is ott vannak a Miniben lesz társaság. Felpattantam a kis bringámra és adjadneki Maris, odaértem a Szentháromság térre a Sugó felől a korlátnál vannak ilyen jó kis fények, valahogy én ezt nem vettem észre és úgy telibevertem az első villanyoszlopot , hogy felültem a kormányra és eldőltem.

Új menet új beszállás, felpattantam és mentem tovább. nem tudom miért nem a kocsma udvarán keresztül támadtam, én inkább körbementem. Van egy kis emelkedő az útról a kocsma bejáratához, de a lépcső mellett rokis feljáró is van, ahol gondoltam bicajjal lendületből felmegyek. Igenám, de a bicikli első kereke lecsúszott és nekiütközött az egyik lépcsőfoknak, amitől ráestem a lépcsőre és a bicikli pedig rámborult. Néztem, hogy van-e valaki az utcán, mert lehet azt hiszi, aki ezt látta, hogy kitörtem a nyakam. Ekkor az égből (khm a szembe lévő panel valamelyik emeletéről) lekiabált egy mély férfi hang: "Nem eshetsz el, fel kell állnod!" mire én visszakiabáltam, hogy felállok!!! Lerúgtam magamról a bicajt és betoltam a kocsma udvarára. Ha valaki magára ismer ezekből a mondatokból kérem jelezze felém, mert tovább már nem emlékszem.

Nem hagytam a végére, mert eszembe jutott az a szalagavató, amihez nekem kb semmi közöm nem volt, de elhívtak.

Szakközépben 11-esek voltunk és a végzősöknek rendeztünk egy szalagavatót, a végén bulikával a Duna Hotelben. Arra azért elmentem kemény 2500Ft-al gondolván, hogy most nem fogok úgyse ebből berúgni nekem nem is nagyon lehet, 1-2 sört iszom és kész. Megittam az első sörömet, a kedvenc tanáromat meg odahívtam a pulthoz egy kis jégerkét igyon már meg velem. Amíg kiszolgált volna a pultos fiúka, bejöttek a rendezvényre valami random tagok, felvettek a földről egy marék pénzt, elkezdték lapozni előttünk, majd egy 10est kivettek belőle "Tessék tanár úr" lecsapták a tanár elé és elmentek. Álltunk pislogtunk, mi a rák történik itt, és 5 percig vitatkoztunk, hogy tedd el, nem teszem el, de tedd el, nem teszem el, majd arra jutottunk, hogy Ő sokkal többet keres nálam ne kelljen rosszul érezze magát tegyem el azt a pénzt neki nincs rá szüksége mondtam, hogy jó erre viszont van, odaadtam a felest (lol 3 centet), amit nagy nehezen kitöltött a srác 20perc alatt, majd szóltam, hogy még egy kört kérek, de most nagyot töltsön és átadtam a pultosnak a 10est. A visszajárót egy hanyag mozdulattal begyűrtem a melltartómba (nem volt a ruhán zseb na) és felkértem táncolni a tanárt. Ha Pesten lettünk volna, nem lesz ekkora gáz, mert dupla annyiért mérték volna a jégert, itt viszont egész olcsó volt, így amire elfogyott a 10.000Ft tök részeg lettem és afterzni indultunk még a VOL1-be. Mire leértünk a discoba a tanáromék már taxiban ültek, hogy mennek haza én meg behajoltam a taxi ablakon, hogy minek mennek haza most kezdődik a buli. Távoztak én pedig bementem a helyre, életemben akkor voltam ott először, kerestem a mosdót nem találtam meg, így kimentem és a discoval szemben lévő rózsabokrokba pisiltem a rikító piros ruhámban tök diszkréten. Elvesztettem az egyensúlyom ahogy guggoltam, így sajnos fejjel beborultam a tövisek közé elég csúnya sebeket hagyott. A legszomorúbb az egészben, hogy a táskámat is elvesztettem akkor, nem csak az egyensúlyomat. Barna színű volt és kis kövekkel volt kirakva, amiben benne volt az akkor először használt, kedvenc Hugo Boss XX parfümöm, amit öreganyámtól kaptam Isten nyugtassa. Szóval, ha olvassa ezt az írást a megtaláló, akkor innen üzenem neki, hogy remélem az öreganyjának adta legalább a parfümöt így körbejárhatott. Még azon az estén elindultam megkeresni a táskát, vissza a hotelbe, vissza a diszkóba mindenhova, ahol aznap jártam reménytelenül. Valamilyen Péter nevezetű sráccal, aki fogalmam nincsen, hogy ki volt, meg a többi ismerősömnek se, akikkel elsétáltam a discoba, így hát kérem, ha ő is olvassa ezt a cikket jelezze már felém, örök hálám, hogy vonszolt magával a fél városon keresztül. Ugyanis írtam anyumnak, hogy jöjjön értem, mert nem tudok hazamenni. Írtam, hogy itt vagyok a Szabadság utcában (wtf? ott semmi dolgom nem volt, így az útvonalból is kiesett, de az üzeneteket visszaolvastam másnap valóban ezt írtam), így a Sugó hídnál megtalált anyu, Péter besegített a kocsiba és hazamentünk. Miután kiszálltam, elindultam a kapunkkal ellentétes irányba. Mondta anyu, rossz felé megyek láttam valóban így van, bementem leakartam ülni az ágyra, hogy átöltözzek pizsamába, ekkor benéztem a távolságokat és az ágy mellé ültem mondván a gravitáció most jól kibaszott velem, anyu ekkor már videózott is. Hál'istennek nincsen meg nekem a felvétel, elmentem még zuhanyozni, majd reggel egy szál köntösben ébredtem a kezemen a Vol1-es karszalag. Fejfájás semmi csak fejvakarás, hogy akkor mi és hogyan történt tegnap?

Ezekben a történetekben az a közös, ami a bánatban és az örömben. Az ital. Persze kezdődhetett volna úgy is bármelyik, hogy elmentünk, ettünk egy salátát ittunk mellé egy mentes vizet és aztán hirtelen kitaláltuk, hogy nudizzunk a parton. De aki volt Baján az éjszakában, vagy valamilyen rendezvényen, az tudja, hogy ez nem így működik. Ott semmi nem működik így, ilyen egyszerűen. Az M1-es kollega is megtapasztalhatta ezt, lássuk neki milyen élménye is van Bajáról.

És igen, köszönjük szépen Bence Péternek, mert ő teljesen hitelesen mutatta be a városunkat.

Tapasztaltabb emberektől hallottam, hogy a halálunk után lejátszódik előttünk az egész életünk, mint egy film. Remélem, ha ezt a filmet végignézem, választ kapok majd ezekre a kérdésekre, hogy mi történt velem egyes estéken.