Amikor arra gondolok, hogy eltöltök egy hétvégét Badacsonyban, akkor egy aranyos borvidék jut eszembe, egyszerű emberekkel és borospincékkel, melyek egymást érik. Szinte az is történt, mint amire számítottam.

Szerintem teljesen megéri megtanulni snapszert játszani, mert ha ügyes vagy akár egy ilyen hétvégét is nyerhetsz, vagy "bukhatsz" egy erdélyit. Igazából úgy kezdődött a játék, ha vesztek akkor én állok egy erdélyi utat, ha pedig nyerek akkor irány Badacsony. 

Végül fülig érő szájjal a világ összes büszkeségével húztam be az utazást, viszont nem volt szívem az all inclusive-hoz, így ragaszkodtam hozzá, a szállást intézem. Kinéztem booking-on ragyogóan egy olyan helyet, amiről azt gondoltam, ha rossz idő lesz és nem tudunk jönni-menni a pincék közt, meg fürdeni Magyarország elsőszámú koedukált pisildéjében (értsd: Balaton), akkor se unatkozzunk. A választás Gyulavezér Lovasbirodalmára esett, lovaglási lehetőség, szaunával jakuzzival, gondoltam el lehet itt lenni időjárástól függetlenül is. Sajnos épp a wellness részleg karbantartás alatt volt így nem tudtuk használni, de mekkora szerencse , hogy az idő legalább jó volt.

Amikor megérkeztünk néztük a recepció merre lehet, mert olyan volt az egész, mint egy tanya igazából sorakoztak a bálák, istálló, karám minden ami kell, random nyitogattuk az ajtókat erre az udvaron italozó urak közül odaszólt az egyik, hogy ti mit kerestek? Mi a recepciót keressük, ja az itt van gyertek csak ide. 

Eligazítottak enyhén spicces állapotukban, hogy merre találjuk a szobát, illetve kérdeztük az estére való tekintettel előszöris vacsoráznánk valahol, és különféle pincéket látogatnánk vagy legalább egyet, de jót. Ők éppen halotti tort tartottak a kultúrban, de az messze volt, meg hát ott hagytak minden kaját, pedig abból is ehettünk volna állítólag, egyébként a szálláson csak reggelivel készülnek. Jó megegyeztünk, hogy az a vendéglő, amit ajánlottak a közelben jó lesz nekünk, aztán meg látjuk milyen hamar érünk vissza, mert 2 biciklit is javasoltak, hogy a hegyen lévő pincészetet meglátogassuk vele, de a lelkünkre kötötték, hogy nehogy úgy járjunk, mint az egyik helyi hülye, hogy elment biciklivel italozni s amikor már majdnem hazaért gyalog, akkor jutott eszébe, hogy bringával ment és mehetett vissza érte. Abban maradtunk, ha úgy van jöhet a bicikli majd elköszöntünk. A vendéglő pár percre volt kocsival a szállástól, nagyon kis hangulatos udvarú hely, kellemes volt a bor is számomra. Az árak körülbelül egy Budapesti piros fehér kockás terítős, magyaros vendéglőével feleltek meg.

A pincértől megkérdeztük, hogy esetleg a közelbe nem-e tudna valami jó helyi pincét, ahonnan vásárolhatunk estére egy kis bort. Legnagyobb meglepetésemre, azt válaszolta, hogy ő a tescot javasolja. Kijöttek a szemeim, mint a csigának, hát jó asszony, olyan van otthon is, ne hogy már teszkóba kelljen badacsonyi bort szerezni. Aztán a tapasztaltabb kollégáját megkérdeztük fizetéskor, hogy na nincs-e véletlen itt egy pince mégiscsak, azt mondja, de van. A főúton mentek tovább és bal oldalon ki lesz írva, hogy csengetni kell és beengednek. A kis lelkünknek ez már jobban tetszett, izgatottan vártam, vajon hol kötünk ki?!

(Szabó Pincészet az utcáról nézve) 

Ez a házi minden, engem megvett kilóra. A csengő is megért egy misét, mert hát nem volt csengő, pedig ki volt valóban írva, hogy csengetni kell. De volt cserébe egy akkora harang, mint Mucsaröcsögén a templomtoronyban és azzal kellett kolompolni. Sikerrel jártunk, mert ott is családi mulatság volt, viszont egy kis bor csurran cseppent azért szerencsére, de sajnos nem tudtuk az idő hiánya miatt megkóstolni őket, mondom ki tudja mit vettünk azért egy kis szóda kellene hozzá, úgy tuti jó lesz mindegyik. Vásároltunk 2 palack visszaváltós szódát, ami végül meg se lett ívva, így az utolsó napon borra cseréltük a szódákat. Úgy éreztem akkor magam, mint Jézus Krisztus, hogy hirtelen bor lett a vízből. Na de ne kanyarodjak ennyire el a sztoritól, visszamentünk a szállásra és szépen az udvarban megszakértettük a különféle portékákat. A maga kategóriájában mindegyik megállta a helyét szerintem. 

( esti borozó helyszín a szállás udvarában)

A szombati nap strandolással telt nagyrészt meg egy kis Badacsony nézésből. A strand szerintem korrekt volt, szép kártyát is elfogadtak, 1000 párszáz ft. a napijegy, és ha a Lupához viszonyítom, akkor Badacsonyban zárható szekrénnyel napággyal együtt olcsóbban kijössz, mint ott egy sima napijegy ára :D A kasszás Erzsi nagyon rendes asszony volt, mert előre közölte velünk, hogy most elég sok kisebbségi strandol, akik kedvelik a kint hagyott cuccok átvizsgálását, viszont a rendőri jelenlét az biztosítva van, így arra jutottunk, mindenképp kell a zárható szekrény. Ami negatívum volt számomra, hogy mocskos drága volt bent a büfé, ráadásul csak 1 üzemelt és a fröccsnek, ami kb 800Ft volt sült hekk illetve kolbász íze volt. Nem is az árakkal van általában a problémám, hanem, hogy az árhoz viszonyítva a minőség szerintem harmat gyenge volt. De az étellel kapcsolatban ugyanezek a tapasztalataim. Igazából ki-be mászkáltunk a strand meg a kinti vendéglátóipari egységek közt. Volt kint egy hely, az ajándékos rész mellett, ahol a motorosoknak kedvezmény jár, ez nekem szimpatikus volt így is, hogy most nem motorral mentünk.

( A motorosoknak itt jár a kedvezmény)

A parttal és a vízzel is meg voltam elégedve, elég király stégek voltak kikötve a víz közepébe, azon lehetett chillezni, napozni, csuka fejest ugrani meg ilyenek. Nekem pont rosszul sült el a stégről való lejövetel, mert telibe vertem a jobb sípcsontommal a cölöpöt, amire ki volt kötve a stég. Nem csináltam belőle nagy ügyet, megkértem a vízimentőket legyenek már oly' báttyák, lássanak el szakszerűen, de úgy hogy még azért tudjak fürdeni lehetőleg. Rendesek voltak, leápolták a lenyúzott lábam és ment tovább minden.

A vacsora helyszíneként a Kisfaludy-ház éttermet választottuk. Reméltem, hogy akad egy hely, ahol ilyen mediterrán feeling van, nekem teljesen olyan hangulatom volt, mint egy tengerparti nyaraláson. Viszont nem találtam az interneten olyan éttermet, ahol valami tengeri herkentyűket tudtunk volna vacsorázni. Mindegyik helyen, amit végiglapoztam ugyanaz a menü volt, cigánypecsenye marhapörkölt satöbbi, tipikus magyar kaják igazából, de én halat vagy rákot vagy mit bánom én mit akartam, így kimentünk a hegyre legalább a kilátás meg a google értékelések jók ott a Kisfaludynál hát az csak nem ver át, de bizony már a megérkezésnél ha jól emlékszem 900Ft a parkolás, attól függ meddig maradsz. De ezt így honnan tudd előre, mintha egy diszkóba mennél és úgy adnák a jegyet, ha a végéig vagy 5000, ha csak éjfélig maradsz ezeröccá. Na mindegy itt már meg kellett volna fordulnunk, hogy máshova megyünk inkább, de tök éhesek voltunk szóval maradtunk. A kilátás szép volt a kiszolgálás meg gyors.

A színvonal az nekem itt is gyenge volt, mert tényleg aranyáron mérnek mindent, de nem laksz jól egyszerűen és hát na, sulis menzától kicsit jobb, de ennyi. Szeretem azokat a helyeket, ahol az ár érték arány rendben van, itt ez szerintem nem mondható el. Szóval kitaláltuk ragyogóan, hogy a szállás felé menet megállunk a lidlben és szépen elkészítjük önmagunknak a rákos tésztát és az lesz az igazi. Amúgy ez így is történt és végre azt ettük, amit akartunk, és nem aranyáron. Legközelebb biztos vagyok benne, hogyha olyan szálláson leszek, ahol van konyha, akkor tutira 3 kajálásból 2 az az én főztöm lesz, mert legalább abban nem csalódok. 

Az utolsó napra hagytuk a lovaglást, így vasárnap reggelre beiratkoztunk hájcizni. Megbeszéltük a lovászlányokkal, hogy nem tudjuk egyébként, hogy leesünk-e a lóról vagy mi lesz, kipróbálnánk először a futószáron, aztán ha már stabilan úgy érezzük nyeregben vagyunk, kimennénk a nagyobb karámba és magunktól kicsit jönnénk mennénk lóháton ott a birtokon.

Azt mondták ez így teljesen korrekt meg lehet oldani. Na amire eljött az idő, hogy akkor fel a lóra, nézem valami gyakornok kiscsaj vezeti a már nem túl fitt és üde lovat felém, hogy akkor félórát futószárazunk arról volt szó. Mondom nem egészen, de oké csináljuk meglátjuk megy-e egyáltalán. sétáltunk cammogtunk, mondom valami mostmár történjen ez így kurvára unalmas. Azt mondja a csaj csinálunk most sportosabb gyakorlatokat na mondom ez az ki a láb a kengyelből kézenállás hátrafelé nyilazás bármi, csak történjen valami erre megszólal, hogy akkor kaarkörzéés, mondom micsoda?! Ezt nem mondod komolyan! Megszeppen nézem már konyul lefelé a szája, mondom végig boroztam 3 napot, örülök, hogy nem estem-keltem, sehol sem fáj, most még itt nem fogok elkezdeni tornázni, na ügessünk aztán csere, elég a 15 perc is nekem, nem kell ebből fél óra. Kellőképpen kilovagoltam magam, lehetett menni az ajándék italokat beszerezni, a szódát borrá változtatni, meg ilyen fontos dolgok voltak még hátra.

(Szabó Pincészet Gyulakeszi, ha lánybúcsún ebből a lopóból valaki húzóra megissza a bort, nem kell kifizetni, kivéve az egyetemistáknak, mert ők a legnagyobb szivacsok, nekik ez a lehetőség nincs felajánlva)

Hazafelé menet, ha már itt vagyunk úgyis, megnéztük ezt a tapolcai tavasbarlangot, vagyis néztük volna, ha nincs 6 km-es sor a bejárat előtt szóval ezt a programot máskorra halasztottuk. 

Összeségében Gyulakeszi, Badacsony, Tapolca szerintem király hely és nagyon szívesen visszamennék. Viszont most a Szabó pincészetnél szállnék meg, mert teljesen belopták magukat a szívembe a gyönyörű szép pincéjükkel, hogy hajnalok hajnalán (jó olyan 9 óra után na) is beengedtek magukhoz és végtelenül kedvesek voltak.