A munkánk gyümölcse, idővel úgy is beérik. De honnan lehet ezt tudni, hogy mikor, mennyi időbe telik? Számomra most jött el ez az idő, bár tőlem türelmetlenebb embert nem is ismerek

Ez a nap is úgy kezdődött, mint minden másik. Reggel kinyomok 2 ébresztőt, nem tudom, mit húzzak fel, elkészülök, futok a metróhoz, épp elérem. Futok az Oktogonon a 4/6-hoz épp elérem, igaz 1 embert majdnem fellöktem a zebrán. Futok a 4-es metróra a Rákóczin, mert a kijelzőn ordít, hogy 30 másodperc és itt van a metró. Lefutok a mozgólépcsőn, már pittyeg az ajtó, hogy csukódik. Szerencsére épp befértem élére állva. Természetesen 1 percem van felmenni, hogy elérjem az utolsó villamost a Móriczon vagy a buszt,mert nyilván egy időben kell jöjjön ...

Ahogy már említettem egy korábbi cikkemben , a kedvenc zenekarom miatt kellett Debrecenbe utazni, és ha már ott vagyunk egy éjjelre valahol meg is kellene szállni. Semmi baj ott az Airb’n’b még úgy sem próbáltam ki, itt az alkalom.

Találtam egy nagyon szimpatikus lakást baráti áron, így szól a hirdetés: Exklúzív lakást frekventált helyen Debrecenben. Hmm, valóban elég vonzó a pezsgőfürdős kád, nagy franciaágyas szoba, patika konyha. Oké, egy éjjelre kellett, de akkor is, ha már kiveszek valamit legyen az a legjobb, gondoltam.

Lefoglaltam a szállást, visszaigazolta a házigazda, elutaltam az összeget és úgy gondoltam ez el is van intézve, őszintén szólva nem foglalkoztam már a foglalással.

Eljött az indulás napja, reggel írtam ...