Nem egy sima fürdésnek indult a balatoni hétvége, nagy tervekkel és ambíciókkal, kölcsönzött biciklikkel vágtunk neki a Balaton körnek. Hát… Nem gondoltuk, hogy ilyen kemény lesz.

Balatonalmádiban volt a kezdés a Yacht kempingből, teljesen random választottuk ki ezt a helyet és nem bántuk meg igazából nem is sejtettük, hogy sátorban fogunk aludni, mert kiadó szoba nem maradt azon a hétvégén, más szálláshelyet nem volt már kedvünk keresni. Nagyon hangulatos helyre keveredtünk, tele volt gyerekekkel házikedvencekkel, lakókocsik, sátrak mindenhol.

Innen szereztük a bringákat is, egy napra 3000Ft szerintünk teljesen megérte, bár nem gondoltuk, hogy a megfelelő ülés kiválasztása mennyit számít majd. Vasárnap 11 körül indultunk a „nagy útnak” Tihanyt céloztuk meg, hogy ha addig elérünk már büszkék leszünk magunkra. Éhgyomorral elindulni azért elég hülyeség volt, de be volt sózva a seggünk, hogy menjünk már. Út közben kitaláltunk milyen szép helyen fogunk enni, leülünk nézzük a Balcsit valami kis italt elfogyasztunk és mehetünk tovább. Elértünk Alsóörsig úgy, hogy nem találtunk olyan helyet, ahol tudnánk enni, hogy lássuk a tavat és jó legyen a kilátás és ne kelljen belépőt venni a strandhoz, mert csak enni szeretnénk, úgyhogy a reggeliből nem lett semmi. Zsa tovább Balatonfüredre jee, pont belefutottunk a sétányon a borhetekbe, micsoda véletlen. Rengeteg borász kint volt nagyon jó hangulat végig, zenés mulatság, henna festés, borkóstolás és mi pontosan tudtuk, ha itt megállunk, akkor Tihanyba nem fogunk elérni. De mi megálltunk.

Képeket csinálni. Aztán mentünk is tovább, olyan éhesek voltunk már nem érdekelt, hogy látszik-e a Balaton vagy nem, sütnek-e egy jó rántott húst vagy a hekk-lángos kombónál vége a kínálatnak, csak együnk már valamit. Ránéztünk egy helyre, sütötték kint a grillcsirkét, a terítő piros fehér kockás egyértelmű, hogy ide megyünk be.

Magyar ízek Háza. (kb. 1500Ft volt és meg se tudtam mind enni.)

Úgy belaktunk, mint a disznók. Nagyon nehezen indultunk el, de Tihanyban kinéztünk egy szabadstrandot mártózni, ha már nézegetjük a vizet egy ideje, igazán bele is mehetnénk.. Ez volt a cél, nekem csak az volt a szemem előtt lezárom a bringát és ahogy vagyok bele a vízbe, csak hűvös legyen már végre. Én nagyon türelmetlen vagyok és már a végén dühből tekertem azt a bringát. Azt hiszem, pont a legnagyobb melegben. Folyamatosan néztem a telefonomon, hogy még mennyi idő kell, aztán megláttam a Tihany táblát, édes Istenem azt hittem sosem érünk ide. Nem is az volt a legrosszabb, hogy belefolyt a szemembe is az izzadtság, hanem a bicikli üléstől annyira fájt a legpuhább székre is leülni, nekem fogalmam sem volt, hogy mivel fog járni 40+ kilóméter, ami amúgy nem sok. Elértünk a strandhoz, tele emberekkel, a víz nem volt a legtisztább, mondjuk minket pont nem érdekelt végre odaértünk. Ledobtuk a partra a cuccot és irány a víz. Én belefagytam ahogy voltam. Annyira hidegnek tűnt a víz a forró nyári délutánon 3 métert úsztam talán és elég is volt.

Amire nem számítottunk:

1. Komolyabb a forgalom a bicikliúton mint a főúton. Na jó, azért a kocsik is hasítanak, de rengeteg biciklis van és le a kalappal, akik 50 km/h-val elmentek mellettünk, mi örültünk, hogy az emelkedőn nem kell feltolni a bringákat úgy ki voltunk, mint a kutyák.
2.  Alsóörs után elég gatya a bicikliút, mert a kocsik között kell menni, nincsen külön a bicikliseknek, számomra zavaró volt, hogy több a biciklis, mint a kocsis és nem különítik el a kettőt.
3. Az út mentén vagány kis megállók vannak a bringásoknak egy kis evés ivásra, kulturáltabb mosdók, mint egy-egy benzinkúton.(Csopajó megállóhely Csopakon, amikor megláttam ezeket a seprűket azt hittem anyu is idejött és leparkolt.)
4.  Alsóörsön egy durrdefekt az első kerékbe. Baszki a felnin teker az egyik emberünk, héé most akkor kit hagyjunk itt és jöjjünk el érte kocsival?! Ó, hát nem itt van pont egy bringaszervíz, vasárnap 4 után? De. Semásodperc alatt megcsinálták a kereket és már mehettünk is.

„-Srácok, jövőre megint eljövünk?
- El, de akkor elektromos biciklivel.”