2018. augusztus 11. A nagy nap. Még nem láttam ilyen boldognak, mint akkor. A könny az emberek szemébe örömkönnyek. Erre a napra várt 14 éves kora óta.

Én különösebben nem hiszek a szerelemben, csak olyan, mint a mese, hol van hol nincs, de amikor megemlítik ezt a szót ők jutnak eszembe, hogy valami ilyesmi lehet az. Ők igazából nem gazdagok, nem csúszott be egy gyerek sem, a katonaság alól sem kellett kibújni, tehát egyetlen dolog miatt hozták meg a düntésüket: szeretik egymást. Szabad akaratukból házasodtak össze.

Gyakran hallom, hogy nincs ilyen a mai világban, erre én, nincs mi?! Nézd meg tesómékat- felelem. A másik kedvenc mondatom, igen régen nagyanyáink idejében könnyű volt.. Nem, igazából akkor sem volt könnyű, más volt az igaz. Voltak emberi értékek, nem pedig csak érdekek. A gondolkodásmód és a felfogás, az volt más. Én hiszem, hogy nem lehet pénzzel bármit megvenni, mint például a szerelmet és a szeretetet, amit most bemutattam a testvéremen keresztül. Büszke vagyok rá.

Szeretlek Anett!