Amikor feljöttem Pestre, nem a csóróság volt a legrosszabb, ami velem történt, hanem, hogy az állataimat el kellett hagynom bizonytalan ideig. 

(kép: pexels.com)

Alfa a kiskutyám Erdélybe ment, mamáékhoz. Az unokahúgom és unokaöcsém sokat játszott vele, nap mint nap sétáltak szerették egymást. Még a youtube-ra is feltette unakohúgom. 

Nekem mégis hiányzott, bűntudatom volt, hogy elhagytam, nem lehetek vele, pedig az enyém, mellettem nőtt fel. Ahogy telt az idő már kevesebbszer keltem fel éjjel a rémálmaimra, hogy az Alfával nincs minden rendben. Ha mamáékat látogattam első utam a kiskutyámhoz vezetett és a látványtól, ahogy örült nekem mindig megszakadt a szívem és percekig csak könnyeztem. Kérdeztem magamtól, hogy vajon ...

Lassan két éve írok hébe-hóba erre a blogra. Ma éppen hébe, a hó pont elolvadt, de a szülővárosomat eddig kihagytam. Valami különlegeset akartam írni, szép képekkel idilli hangulattal. Egyébként Baja nem csak pompa és szépség a folyóparti romantikával, hanem egyaránt egy lecsúszott fertő is, a fiataloknak legalábbis. Lássunk csak pár emléket.

Nekem a középiskolás éveim úgy teltek, mint egy átlag egyetemistának. Na jó annyi különbséggel, hogy bementem azért órákra, de utána csak megittam a kis sörikémet. Hétvégente szintén tütükézés és így ez ismétlődött, amíg nem mentem valamilyen okból Erdélybe és folytattam ott, más környezetben más emberekkel.

Az egyik meghatározó élményem 7 éve volt kb. október elején ...

5+ hasznos tipp egy Visegrádi kiránduláshoz a tapasztalataimból leszűrve!

Egy rövid kirándulásnak indultunk neki, és a lehető legjobb döntés volt, hogy mi október 23-án, az egyik nemzeti ünnepnapunkon a Fellegvárhoz látogattunk.

(Fotó: Csodás Magyarország)

Ugyanis a magyar nemzeti ünnepeken a várlátogatás ingyenes, így március 15-én vasárnap is!

Újpestről kezdtük az utat, meglepően olcsón 7-800Ft körül mozog a buszjegy, ami egészen a várhoz felvisz. Ez nagyon jól hangzott, de nem számoltunk azzal, hogy a fél Budapest az utakon lesz , és olyan dugóba keveredünk, hogy egy órával vagy másféllel később érünk oda. Végül belegondoltunk, hogyha menetrend szerint értünk volna Visegrádra (mármint a központba) egy olyan ...

Ha előre tudtam volna, hogy ilyen élményekben lesz részem, nem hezitálok ennyit, hogy menni vagy nem menni?

Már az indulás necces volt, mert a Keletiből telekocsiztunk. 17:00-ra volt hirdetve az indulás, már 16:45körül ott voltunk a kocsiban a sofőr jelezte, hogy 1 utas még lesz, ahogy ezt a mondatot kimondta ott is volt, akit vártunk. Ami ezután jött 10 perc malmozás, konkrétan ültünk a kocsiban és néztük egymást full kocsival, hogy jöjjön a 17:00 és elinduljunk. Szerintem valami buszsofőr vagy nem is tudom mi lehetett a pilóta, de nézte az óráját 17:00, sebességben a kocsi és mehetünk is . Az nem számított, hogy olyan dugó volt a városban, körülbelül 45 perccel később értünk Pécsre. Mondjuk mit is vártam a zöldhullámokban ...

A munkánk gyümölcse, idővel úgy is beérik. De honnan lehet ezt tudni, hogy mikor, mennyi időbe telik? Számomra most jött el ez az idő, bár tőlem türelmetlenebb embert nem is ismerek

Ez a nap is úgy kezdődött, mint minden másik. Reggel kinyomok 2 ébresztőt, nem tudom, mit húzzak fel, elkészülök, futok a metróhoz, épp elérem. Futok az Oktogonon a 4/6-hoz épp elérem, igaz 1 embert majdnem fellöktem a zebrán. Futok a 4-es metróra a Rákóczin, mert a kijelzőn ordít, hogy 30 másodperc és itt van a metró. Lefutok a mozgólépcsőn, már pittyeg az ajtó, hogy csukódik. Szerencsére épp befértem élére állva. Természetesen 1 percem van felmenni, hogy elérjem az utolsó villamost a Móriczon vagy a buszt,mert nyilván egy időben kell jöjjön ...